Orbán Viktor tulajdonképpen nem sokat változott az elmúlt évizedekben....

'89

Orbán - radikális diákszervezeti politikusként - akkor lett országosan ismert, amikor Nagy Imre és a Mártírok temetésén Fidesz kampány beszédet tartott 250 ezer némán gyászoló megemlékezőnek.

A végnapjait élő Kádár-korszak keretei még álltak, de sok más párt mellett a Fidesz részvételével már elkezdődtek az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások a demokratikus átmenetről. 1989. június 16-án, még a rendszerváltó kommunista kormány három tagja és az akkori Országgyűlés elnöke is részt vett a koszorúzáson, Nagy Imre és társai újratemetésén. 

“Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével…”

 - Orbán Viktor /1989. június 16.

250 000 ember és egy ország hajtott fejet aznap (foto: internet)

Negyed milliós gyászoló tömeg gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét a megbukott kommunista diktatúra áldozatai előtt, majd 12h30-kor megszólaltak a harangok, és egy percre az egész ország megállt, hogy fejet hajtson.

“Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink.”

  - Orbán Viktor /1989. június 16.

A túlélők személyes hangvételű beszédeinek sorát, csak Orbán Viktor felszólalása törte meg, aki a ravatalt és a koporsókat, egy ellenzéki rendezvény díszleteként használva,  olvasta fel a Fideszes diákvezetők aktuális politikai álláspontját és 7 percben “komcsizott” egy világraszólót. 

“A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyvereik súlyánál fogva megtehetné - nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel.”

 - Orbán Viktor /1989. június 16.

1989-ben Orbán láthatóan felülemelkedett azon a morális problémán, hogy egy temetésen kampányol, megsértve a halottak emlékét és a hozzátartozók és egy ország gyászát.

A Mártírok Ravatala (foto:internet)

Nem nekik szólt, a “kommunistázós-ellenzéki” párt közlemény felolvasása. Ezzel a radikális hangvételű politikai-performance-szal a gyászoló tömeget használta fel, hogy az eseményt övező országos és nemzetközi nyilvánosság elé lépjen. A rövidtávú politikai célja (széleskörű sajtónyilvánosság elérése) átlépett az erkölcsön. Ez egyszerűbben: opportunizmus.

'15

2015-re sem változott sokat Orbán Viktor. Akkor egy terrorcselekmény áldozataira emlékező felvonulás alkalmával, újfent nem a brutálisan kivégzettekkel érzett együtt, hanem inkább bejelentkezett a szélső jobb oldalra itthon, és Európában. 

Párizsban, a Charlie Hebdo szerkesztőségének lemészárlását követően, egy kétnapos embervadászat során, újabb gyilkosságokkal a hátuk mögött ölték meg végül az elkövetőket.

Ezek után 40 ország vezetője, együtt Orbánnal emlékeztek meg Párizsban az újságíró áldozatokról és tüntettek a terrorizmus ellen, valamint a sajtó- és a vélemény szabadságáért.  Másik üzenetük volt még, hogy a közvélemény ne különböző kultúrájú felek harcaként értelmezze, a több helyszínen, 20 áldozattal járó támadássorozatot.

Nemzetközi felvonulás Párizsban, az áldozatokért (foto: internet)

Orbán, a szervezők céljaival szembe menve, a francia származású dzsihadista gyilkosok okozta közhangulat, és az ezzel járó médiafigyelem mellett egy radikális, idegenellenes állásponttal kacsintott ki a francia és az európai szélső jobb oldalra.

„A gazdasági bevándorlás rossz dolog...nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget”

 - utalt Orbán a francia merénylők második generációs hátterére.

Nem látott előre migrációs folyamatokat, és nem javasolt megoldásokat sem, hanem egy idegenellenes állásponttal lépett ki Le Pen és az Európa szélsőségesek elé.

Orbán Viktor egy temetés szentségén (ismét) átlépve, kivégzettek halálát és az események keltette (nemzetközi)  sajtónyilvánosságot használta fel.

Ahogyan '89-ben a kommunisták áldozatai előtt “kommunista ellenes” beszédet tartott, '15-ben ugyanúgy a (második generációs) "bevándorló" francia terroristák áldozatainak temetésén egy "bevándorló ellenes" nyilatkozattal villantott, így lovagolva meg a "gyilkosok" elleni közhangulatot a nyilvánosságért és újabb szélső jobbos szavazatokért.

Ez vegytiszta politikai haszonszerő logika.

'94 

1994-ben, az akkor még liberális-Fidesz "testvérpártja" (SZDSZ) a szocialistákkal lépett kormányra. Az SZDSZ  (17,62%) kormányzati pozícióból leuralta liberális oldalt a Fidesszel (5,18%).szemben.

Liberális Orbán, liberális körben (foto: internet)

Az MDF rendszerváltó-népszerűsége megzuhant, az 5-10%-os jobb oldali pártokkal szemben azonban nagyobb volt az esély szavazatokat szerezni és teret nyerni. Orbán, a csalódott jobbra húzó szavazók bázisán, jobb oldali gondolatokra váltva kezdett politizálni, hogy a 1989-es radikális-liberálisból nemzeti-liberálissá és/vagy liberális-konzervatívvá váljon.

Átpozícionálta magát és pártját, és megjelent a politikai térfél másik oldalán, ami ideológiai szintű haszonelvűség.

'10 

A Fidesz ellenzékben és kormányon az addigi húsz év alatt annak megfelelően kommunikálta magát liberálisnak, polgárinak, konzervatívnak vagy néppártinak, ahogyan a megszólítandó szavazók tábora változott.

A párt ilyen politikai irányváltásait "hivatalosan", Orbán Viktor pragmatikus politikájával magyarázzák.

Pragmatikus azonban az, aki gyakorlati/tapasztalati úton jut el egy meglévő elmélet igazságához, tehát az elmélet a kiindulópont, amit a gyakorlat igazol(na). 

Ellenben, amikor valaki a gyakorlatban épít(get) fel egy rendszert, elméleti előzmény vagy meghatározott keret-elképzelések nélkül, és a megvalósuló rendszert próbálja utólag megtölteni (elvi) tartalommal az politikai opportunizmus. 

'19 

"Világképe az elmúlt pár évben mégtovább fejlődött"! Tőről metszett konzervatívból lett illiberális végül (Tusványos óta) keresztény szabadság is...Same in English: Christian Liberty. 

Nemlétező Elveinek Rendszerét folyamatos módosítgatásokkal tudja csak meghatározni, nem koherens keretrendszer mentén politizál, világképe rugalmas, alakul és bővül(get), ami nem más mint (párt)politikai kommunikáció.

Ugyanakkor Orbán Viktor egyáltalán nem változott az elmúlt évtizedekben...

Továbbra sem eszmék és ideológiák vagy határozott elvek és erkölcsök vezetik döntéseit, hanem az adott felállásban elérhető politikai/gazdasági nyereség megszerzése és maximalizálása. 

...Orbán Viktor ma is ugyanaz a radikális, politikai opportunista, aki 1989-ben volt.

oti