A JOBBIK “népszerűségben” már szorongatja a FIDESZ-t. Az MSZP csak a második ellenzéki erő. A baloldal szétaprózódott, szinte képtelen bármit profitálni a kormányzó párt sorozatos hibáiból, de a “narancsuralmi rendszeren” belüli puccs nélkül ma még elképzelhetetlen lenne egy előrehozott választás.

Mire számíthatunk hát ebben a helyzetben?

A Fidesz által,  “egypárti egyetértéssel” megalkotott választási rendszer a politikai rövidlátás mintapéldája.

Senki nem vitatta, hogy 20 évvel a rendszerváltás után, a választási szabályok ne szorultak volna reformra. Leginkább az volt a fő probléma, hogy helyesbíteni kellett a választókerületek határait a természetes népességvándorlás (pl: elővárosokba való kiköltözés) okozta felborult szavazói arányok miatt, és csökkenteni kellett volna a parlamenti képviselők (főleg az egyéni választókörzetek) számát.

Az előző (kétfordulós) rendszer sem volt tökéletes, hiszen láthattuk, hogy 53%-os országos eredménnyel, több mint kétharmados többséget lehetett elérni a túlnyert egyéni választókerületek megszerzésével. (Ez nyilván a 2010-re leszerepelt bal oldalnak is köszönhető.) A választási szabályok egyoldalú módosításával az ismételt kétharmados győzelemhez már sokkal kisebb átlagos támogatás (45%) is elég volt 2014-ben. Ez nyilvánvalóan nem előrelépés, hanem ez a FIDESZ saját magára szabott rendszere, amely a győztest eredményén felüli arányban juttatja be a parlamentbe.

Az 2014-2015-ös időközi választások során elvesztett, és a folyamatosan csökkenő kétharmados többség azonban szűkre szabja a kormányzó párt mozgásterét.

Mert miben is más ez az “új” rendszer, mint a korábbi?

Két dologban mindenképpen:

Az egyik, a rendszer  (már korábban említett) győztest jutalmazó tulajdonsága az előző változattal szembe. A szisztéma a képviselői helyhez nem jutottak töredékszavazatait értékelte inkább felül.

A másik pedig, ami Orbán Viktor egyik legnagyobb húzása volt, és, ami  2010-re (az FKGP, és az MDF korábbi bedarálása, valamint a KDNP “háziasítása”után) a jobb oldalon  megvalósult egység (“egy a tábor”) okán a FIDESZ előnye lett, hogy lényegében egyedül képviselte a jobb oldali választókat. (Nem volt jobb oldali alternatíva.)

Ezért írták újra úgy a választási rendszert, hogy az egy (a saját) oldalon meglévő egység győzhessen, a másik oldal sokszínűsége, tagoltsága, megosztottsága felett.

A régi rendszerrel ellentétben kiiktatta a lehetőséget, hogy a választók az első fordulós eredmények alapján finomítsák a véleményüket a másodikban, ha úgy éreznék, hogy valaki(k) a listás és egyéni mandátumok megnyerésével túlhatalomra tehetn(én)ek szert.

Az új választási rendszer lényege röviden:

Egy adott politikai erőnek egységesnek kell lennie a saját oldalán és legalább relatív többsége kell legyen, hogy megnyerje a választásokat, amit ha megnyer,  biztos többsége vagy kétharmados többsége lesz a parlamentben. Ahogy a FIDESZ-nek a jobb oldalon az egysége megvolt (FIDESZ-KDNP), a választások után végül szűk, de kétharmados többsége lett!

Ezzel eljutottottunk a FIDESZ saját maga számára alkotott választási rendszerének önmagára nézve végzetes csapdájához.

Mert milyen lehetőségeket hordoznak magukban az általuk hozott játékszabályok, ahol a többség visz mindent? (És ahol most csak nagyon kicsi előnye van…)

1.A JOBBIK-kal alkotott jobboldali kormányzó többséggel óhatatlanul magukra húznák a szélsőjobbos vádat. Jelen állás szerint ez vállalhatatlan, még a FIDESZ számára is.

2.Az MSZP-vel kötött nagykoalíció fel sem merülhet a 25 éves szembenállás okán.

3.Így minimum kétfrontos harcot kellene vívnia a FIDESZ-nek, mert már nem csak az MSZP, hanem a JOBBIK is ellenfél, hiszen ahogy nem közösködhet a kommunista/balliberális oldallal, mert az az eredendően rossz, az ellenség és különben is a másik tábor (sőt “nem is a nemzet része”...!), úgy a JOBBIK-kal is nehéz elképzelni bármilyen összeborulást anélkül, hogy hiteltelenné ne válna. Ez a kétfrontos harc az erői szétforgácsolásához vezetne.

4.A választási rendszer logikáját követve a párt csak a JOBBIK felmorzsolására törekszik, hogy újra megvalósítsa a saját egységét a jobb oldalon.

5.Felismeri, hogy a győztest felülértékelő saját választási rendszere rövid távon (az éppen soron következő 2014-es választáson) segítette őket, de a győztes mindent visz elvvel szemben visszatér egy a korábbihoz jobban hasonlító választási rendszerhez, és ahhoz keres szövetségest, hogy egy újabb, talán már átfogóbb, a választók valódi többségét (netán négyötödét?!) képviselő politikai erő(k) által támogatott választási törvényt alkosson.

+1. Ha így lesz, és a kormányzó párt partner(eke)t keres majd a választási rendszer ismételt megváltoztatásához, vajon meg lesz-e az ehhez szükséges parlamenti kétharmada és, ha igen, akkor melyik politikai erő segítségével?!

Ki vállalja fel, hogy kompromisszumot kössön, és egyáltalán születhet-e megegyezés egy kiegyensúlyozott választási rendszer megalkotása érdekében?

Vagy megint politikai érdekek mentén azon fog-e elbukni a folyamat, mint amikor az volt terítéken, hogy mennyi egyéni választókerület legyen? Ebben, az egyébként korábban minden politikai erő által támogatott kérdésben, hogy ti. kisebb parlament szükséges, is olyan pontokon csúszott el a döntés, hogy 196 vagy 202 legyen-e a magyar parlament létszáma!

Vajon messze van-e a 2018-as választás vagy a FIDESZ-nek más lehetősége nem lévén, azonnal a JOBBIK felszalámizására fog-e koncentrálni?

Más lehetősége nem nagyon van…!

o.t.i.