Az utolsó évek ⅔ nélküli kormányzásával szemben, a Fidesznek újra mindent elsöprő többsége lesz.

A 2018-as választás után két fontosabb tanulságot lehet levonni:

• Az egyik, hogy a jelenlegi ellenzék a parlamentben képtelen lépéseket tenni az ország fele által egyébként igazságtalannak tartott NER lebontása vagy bárminemű gyengítése érdekében. (⅔-os kormány többség nélkül se)
• A másik, hogy  a választás végeredménye okozta széleskörű elégedetlenséget, és az ott felszabaduló energiákat viszont reális célok elérésének irányába kell(ene) terelni, ha már az ellenzék erre képtelen.

Mivel rendszerszintű csalás nagy valószínűséggel nem történt, és a kisebb helyi ügyek érdemben nem fogják megváltoztatni a Fidesz-KDNP újabb győzelmét (persze minden esetet ki kell vizsgálni), ezért új választást követelni nemcsak hiteltelen és jogalap nélküli, de rossz mintát is ad, ha a választások végeredményét mindig megkérdőjelezi a vesztes fél. (Lásd: 2002 - Hídfoglalás)

Orbán Viktor képtelen önkorrekcióra, ezért nem várható el a rendszer konszolidálódása sem. A népszavazásoktól viszont nagyon fél! Persze csak azoktól, amiket nem ő szervez, ellenben őt kritizálják. Elég csak emlékezni a visszavont vasárnapi boltzárra és az Olimpiai pályázatra.

Van viszont három ügy, amik véleménynyilvánításért kiáltanak. Amiket a jelenlegi tüntetők, és a mögöttük álló, a kormánnyal elégedetlen közvélemény biztosan egyöntetűen támogatnának:

1. A győzteskompenzáció eltörlése, a választás arányosítása.
2. A valóban független Magyar Rádió és Televízió.
3. Korrupciós ügyészség felállítása, és csatlakozás az Európai Ügyészséghez.

A bónuszmandátumok hatását mindenki érzi, látja. A Fidesszel szemben kritikus szélesebb közvélemény most értette meg igazán, hogy mit eredményez a győzteskompenzáció. Jelen esetben ez 7 extra képviselő, ami pont elég ahhoz, hogy a Fidesznek újra ⅔-a legyen.

Nem kell belemenni a választási törvény bonyolult jogi részleteibe, az viszont világos, hogy a rendszer már pusztán a győzteskompenzáció eltörlésével is arányosabbá válik.

Rendszerszintű választási csalás ugyan nem történt (hacsak nem tekintjuk a törvény egészét, illetve már az elfogadásának körülményeit is annak), viszont a választásokig vezető út már erősen véleményes! Nagy szerepe volt ebben a  magyar közszolgálati teleívízió és rádió propaganda eszközzé silányításának. Az állandó “sorosozások”, a sportesemények szüneteiben tolt “migráns-egyperc” többeknél már korábban kiverték a biztosítékot, de végül még az NVB is megbüntette a Magyar Televíziót jelképesen, mert semmi teret nem adtak ellenzéki véleményeknek. (Végül nagyvonalúan kaptak 5 percet!) 

A pártoktól és kormányoktól valóban független Magyar Rádió és Televízió szükségessége nem vitatható, sőt, a kormányt támogató szavazók körében sem elutasított.

A korrupciós ügyészség felállítása válasz az elmúlt évek hamvába holt ellenzéki kísérleteire, amikor újra és újra a Fidesz zsebében lévő Polt Péter jóindulatán múlt, hogy bírósági per lesz-e egy feltárt korrupció-gyanús ügyből vagy sem, míg az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, erős kontrollt jelenthet a mostani helyzetben a kormányfő marionett bábujaként működő Legfőbb Ügyész munkája felett.

A Tiborcz István Elios-ügyére, Mészáros Lőrinc gazdagodására, Semjén Zsolt vadászataira, és a NER egyéb sorozatos botrányaira a közvélemény érzékenyen reagált, és egyre nagyobb elutasítottságuk. 

E három kérdés, egy véleménynyilvánító (?) népszavazás kampányában, majd a voksolás során, ha nem is politikai, de gondolati egységgé tudná kovácsolni a most elégedetlen tömegeket és hónapokra meghatározhatná a közbeszéd témáit, miközben ráfordulunk az Európai Uniós és az Önkormányzati Választásokra.

Orbánt a parlamentben megszorongatni nem lehet, szóba se áll az Ellenzékével, csak boldog karácsonyt kíván, meg jó napot! Az erőből viszont eddig is mindig értett. 

Ezért, ha a fentiek közül bármelyik pont megvalósulását elérné egy ilyen kezdeményezés, az már több lenne, mint, amit az ellenzék 8 év alatt tenni tudott a NER lebontásáért Azonban mint sok más esetben, itt is, az odavezető út a fontosabb, mert az ellenzéki pártok és a civilek, addig is folyamatosan napirenden tarthatják az Orbán-rendszer kritizálását.

oti