Múlt héten rohanták le az orosz csapatok a független Ukrajnát, aminek komoly hatása lesz a négy hét múlva tartandó országgyűlési választásokra is.

A  február eleji moszkvai találkozót Putyinnal, Orbán kampányindító eseményének tervezték, ahonnan gázszerződéssel a zsebében térhet majd haza a kormányfő.

Még jól is jött, hogy a “fokozódó” nemzetközi helyzetben egy belföldre szánt médiaeseményt “Békemisszióra” tudtak upgrade-elni. 

Azonban hamar bebizonyosodott, hogy az évtizedes barátság ellenére, Putyin bábként használta Orbán Viktort. 

Miután a magyar miniszterelnök itthon, a nemzetközi események fajsúlyos résztvevőjének láttatta magát, kiderült hogy Putyin őt is csúnyán átejtette, amikor sokadik trubadúrként adott neki mellékszerepet, a jól eltervezett háborújának előjátékában.

Orbánt egyértelműen meglepte, hogy Putyin megtámadta Ukrajnát.

Olyannyira a moszkvai “békemissziójának” varázsa alá került, hogy hazaúton a másik félhez (ukrán elnök) már elfelejtett benézni, sőt, még a szövetséges titkosszolgálatok által a nemzetközi médiában közzétett figyelmeztetéseket se vette komolyan, nem beszélve azokról a sokkal részletesebb információkról, amikről Magyarország a NATO rendszerén keresztül értesül(hetet)t.

Ahogyan barátok között ezt mondani szokás: Putyin elvtárs egy g*ci…

(foto:internet)

Zavar is támadt a Fidesz kommunikációs gépezetben, hiszen mindeközben kampány van, és  választóik fejébe nagyon mélyen “beleégetett” politikai termékeket (keleti nyitás/orosz barátság; EU-ellenesség; civil szervezetek támadása) kellene most sürgősen átpozícionálni vagy a hirtelen jelentkező logikai disszonanciákat és következetlenségeket valamilyen módon elkenni.

Orbánék, igazi populistákhoz hűen, miután a Századvég kutatásai alapján nemrég azt találták, hogy az országban 10 emberből 9 nem akar belesodródni egy fegyveres konfiktusba, azonnal békepártiságra váltottak, ezért ma már elítélik ugyan Oroszországot, de továbbra sem állnak ki világosan Ukrajna mellett, pedig a szövetségeseink körében rajtunk kívül ez mindenki számára egyértelmű volt, sőt, a Fidesz által uralt médiában is megmaradt az orosz propaganda.

Külföldön persze már mindenki számára régóta világos az a kettős játék (pávatánc), amit Orbánék évek óta űznek, míg Magyarországon a nemzetközi események, leginkább az orosz agresszió miatt jutott olyan helyzetben a kormányfő, hogy sorozatosan és jól láthatóan szembekerül a korábbi kommunikációinak politikai üzeneteivel.

A tőről metszett “utcai harcosnak” - aki minden héten szabadságharcot indított az elmúlt tizenkét évben (és meg is nyerte azokat), aki non-stop foggal-körömmel küzd a magyar szuverenitásért - nem üti meg az ingerküszöbét Ukrajna területi és nemzeti szuverenitásának földbe tiprása. Ellenkezőleg. Éppen akkor válik varázsütésre “békepártivá”, amikor egész Európa és a világ jó része egyértelműen Ukrajna mellé állt, az orosz agresszióval szemben.

A Putyinnal ápolt szoros, és szívélyes viszonya nagy teher Orbán számára a többi EU-s, illetve NATO tagország előtt, miközben a melldöngető EU-ellenessége és különutassága helyett most Európa egységét kénytelen képviselni itthon és külföldön is.

A migránsozás nehezen lehet kampánytéma, amikor a háború a szomszédban van és a menekülő százezrek között magyarok is nagy számban érkeznek, de a civil szervezeteket sem lehet támadni, mert éppen erejükön felül segítenek pont ott, ahol korábban a kormány direkt leépítette a saját képességeit a “migráció” elleni harcában.

Orbán, a külpolitikai helyzet miatt pontosan ellentétes oldalra került mindazzal, amit az elmúlt 12 év során a hazai és külföldi harcos, különutas propagandájában képviselt.

A nemzetközi és belpolitikai figyelem előbb-utóbb valódi állásfoglalásra kell kényszerítse a kormányfőt nem csak az ukrán háború és a Putyin-barátság kérdésében, de egyszerre több olyan területen is, ahol hosszú évek pr-munkájával építettek a szavazótáboruk számára egy olyan kommunikációs légvárat, amit a valóság most több oldalról ostromol.

oti

(oti-maganvelemeny.blogspot.com / 20220306)